“Egy kis piros bombázó gépet
akarok én, de nagyon szépet.
Egy kis piros kellene,
egy kis piros kellene
egy kis piros bombázógép!”

Kis piros bombázógép fülbevalót Lucától kaptam. Amikor kibékültünk. Mert egy férfi miatt egy évig mosolyszünet volt.

(idézet: Kontroll Csoport, földalatti zene a nyolcvanas évekbôl)

“Itt van a város,
Vagyunk lakói
Maradunk itten
Neve is van: Budapest”

Azért szeretem ezt a város, mert itt születtem. Pontosan a XII. kerületben, a Honvéd kórházban, mivel anyám akkoriban a Zrínyi katonai akadémián volt könyvtáros (fúj, az anyám a hadseregben dolgozott!). Itt születtem, és minden sarkon van egy ismerôs.
Tegnap, mivel végre szép idô volt, felpattantam a biciklimre. Szép, piros, nôi biciklim van (a Levegô Munkacsoport biciklis szakértôje, Lenkei Peti választotta ki nekem), lehet rajta szoknyában is tekerni (abban a csipkés pirosban, amihez helyke kis kalapom is van). Katicabogaras csengô van rajta, és a kosarába pont belefér a kis piros csipkés hátizsákom. A kormány bal oldalán visszapillantó tükör van, ami hasznos a városi közlekedésben. Kéne a jobb oldalra egy nagyítós tükör is, ami viszont a sminkelésben hasznos. (Ugye nem kell úgy kinéznem, mint egy sztereotíp biciklistának?)
Biciklizni úgy kell a városban, hogy a jobb kezeddel fogod a kormányt, a ballal meg integetsz az autósoknak, berúgod a féklámpájukat, ha a bicikliúton parkolnak. Nincs is jobb egy utcai perpatvarnál, én minden lehetôséget kihasználok a konfrontálódásra. Be kell hajtani az egyirányú utcákba a szembejövô forgalommal, és pökhendien az utca közepén kerekezni. (Na és ha nem nekem van igazam, akkor mi van?)
Így hát elindultam, hogy leviszem az AK 57-be adományba a már nem használt ágynemûimet. Az Andrássyn összefutottam a Tilos rádió egyik szerkesztôjével, K. Tiborral, mondta, hogy a West Balkánban van a támogató buli. Mivel az AK-ban senki nem volt (húúú, az anarchista squatt már csak kedden és vasárnap van nyitva hattól tízig, cigizni, inni, szívni nem lehet, úgy látom, nem én vagyok az egyetlen szalonforradalmár), továbbálltam a West Balkánba. Útközben összefutottam Gáborral, akivel egy ideig együtt bicikliztünk a körúton, természetesen egymás mellett, csak hogy bosszantsuk az autósokat. (Ki kéne már ôket zavarni a városból, nem?) Gáborral nagyon régen sokat anyagoztunk együtt, de ô aztán annyira elmerült a témában, hogy a Leo Amiciben kötött ki (ez egy drogrehabilitációs központ Komlón). Kérdeztem, nem hiányzik neki a régi élet, de azt mondta, hogy ô ezen már túl van, és nem akar visszaesni. Pedig nincs túl, mert most meg drogprevenciós projectekben van benne – szóval ugyanazokkal barátkozik, mint tizenöt éve, csak éppen már nem nyomnak semmi cuccot.
A West Balkánban aztán újabb emberekkel találkoztam. A Tilos rádió két feminista mûsorvezetôjével, két nagyon okos, szimpatikus lánnyal. Gy. most jött haza Spanyolországból, ahol erôszakmentes kommunikációs tréningen volt – hú, de ciki volt, elszóltam magam, hogy verem a macskákat! -, E. jövôre írja PhD-jét, szintén genderbôl. Azt mondja E.
- Örülök, hogy a CEU-ra járok, így nem a magyar állam okít engem, hanem Soros pénzébôl tanulok. Nem tartozom semmivel az országnak.
- Soros Györgyhöz képes a magyar állam egy erkölcsi Ferrari! Ha jól tudom, a spekulációs tôkemozgás megsarcolásából szerezte vagyonát. A spekulációs tôke pedig a valós gazdaságból, valós emberektôl veszi el a pénzt. Most erre vagy büszke?
Átbicikliztem a Sarkba, ahol bennfentes Kátya várt engem, a Narancs legfrissebb számával, amit a szerkesztôségbôl hozott el, egy sörrel, és kaptam perecet is. Attila, a Sark tulajdonosa meghívott minket szombaton a Sark-kert megnyitójára. Összeszedett két tehetséges nagyecsedi cigányfiút, ôk fognak zenélni.
Na, a lényeg az, hogy ittam három sört úgy, hogy nem vittem magammal pénztárcát. Ezért szeretem ezt a várost.

(idézet: Cseh Tamás – Bereményi Géza)

Lehet. Sôt, vannak nagyon erôs feminista férfimozgalmak. Például: 1989 Kanada egyik mûszaki egyetemén egy férfi vagy tucat nôt irtott ki. Méghozzá azért, mert ôt nem vették fel az egyetemre, amiért is ô azt tette felelôssé, hogy a nôk elveszik a férfiak helyét. Bement, és aki nôt csak látott, lelôtte…
E borzalmas bûncselekmény hatására kanadai férfiak egy csoportja megalakította az “új ember” mozgalmat. A nôk elleni erôszak a férfiakat is érinti, hiszen a nôk a nôvérük, anyjuk, barátnôjük, leányuk.
A diszkriminált csoporttal való politikai azonosulást vállalni kell: én leszbikus vagyok, cigány, palesztin vagyok és zsidó, megkínzott kurd, kövekkel dobálózó ír kisfiú…

A nagyon rossz sztereotíp feministára, Cz. V.-re egy levelezô listán figyeltem fel. Elôször csak az tûnt fel, hogy az aláírása után mindig odakanyarítja: feminista írónô. Ehhez képest nevét nyomtatásban még nem láttam, pedig próbálok tájékozott lenni. Én a listára írt leveleimet is így írom alá: csókol a ti répácskátok.
Cz. V. húsvétra képeslapot kapott egy fôszerkesztôtôl, amelyben kellemes ünnepeket és sok locsolót kívánt neki. Tudjuk, hogy a locsolás mit jelent, minden népszokás a szexrôl szól. Cz. V. ezért felháborodott hangon válaszolt neki, hogy kikéri magának ezt a mélységes szexizmust, hogy ôt meglocsolják spermával, és micsoda bunkóság, és szexizmus, és férfisovinizmus! E fôszerkesztô ezután még mindig nem küldte ôt el, ahogy én tettem volna, hanem kicsit értetlenkedô hangú bocsánatkérô levelet írt. De Cz. V.-t addigra már nem lehetett leállítani. S mindezt közrebocsájtotta egy feminista listán. Ahol, legnagyobb csalódására, senki nem reagált felháborodva, hogy bizony, milyen hitvány férfi az, aki egy húsvéti üdvözlô képeslapban egy népszokást emleget. Ekkor Cz. V. leíratkozott a listáról, azzal, hogy itt nem is igazi feministák vannak, hiányzik a sister hood, a nôi szolidaritás.
Ekkor már nagyon kíváncsi voltam erre a lányra.
Aztán minap este Luca és Verocska szóba hozták ôt. Felkaptam a fejem a nevére, kértem, pletykáljanak csak. Nos, Cz. V. úgy néz ki, amilyennek az egyszeri bunkó képzeli a feministákat a talponállóban a negyedik kör sör-unikum után. Zsíros, seszínû haj, slampos, nyakig zárt ruha, enyhe izzadságszag, csúnya arc. Megállás nélkül hisztizik, nyávogos hangon beszél, mindenkit kioktat – tehát örüljek csak, hogy nem ismerem, bizonygatták a lányok. Az egyetlen öröm az életében, amikor menstruál, mert akkor a véres tamponját körbetáncolva megünnepli nôiessége kiteljesedését.
Fiúk, remélem, én leszek az elsô feminista, akivel megismerkedtek. Nekem méregdrága fekete csipkés Sariana melltartóm van, ami ki is látszik egy kicsit, édeskés Chanel-parfümöm, égôvörös Esteé Lauder rúzsom, L’Oréal szempillaspirálom, hetyke piros kalapom és Maxx táskám.
És ha valakinek gondja van a nôi egyenjogúságért folytatott küzdelmemmel, az ne is keresse a társaságomat!

“Lemos az esô
Desirérôl mindent:
kalapot, ruhát
fûzôstôl cipôt.”

Kisütött a nap. Lehet, hogy csak megtévesztésül, de kisütött. Már megszoktam az esôt. Eláztam múlt kedd éjjelén, mikor Kevével mentem haza a cigány koncertrôl. Ugyan nem áztam, de fáztam, amikor Kátyával a szerdai színház (Hétköznapi ôrültek a Kamrában, végre egy jó darab) után az Oktogon sarkán beszélgettünk. Majd megfagytam vasárnap este, amikor a gyerekfelügyelet után hazamentem anyámhoz. Hétfô éjszaka, amikor a Nemzetibôl hazafelé jövet – ez is egy jó darab volt, Csak egy szög, a kaposvári társulat vendégjátéka – viszonylag kellemes volt az idô. Aztán kedden megint esett, és szerdán is.

Eláztak a papír zsebkendôk a biciklim kosarában. Riáék is sírnak: a titkos kis haszonnövény-ültetvényükön nem akarnak kibújni a magok, ráadásul e növénynek sok napsütésre van szüksége. Eláznak a kiteregetett ruhák, és sárosak a macskák, ha este kimennek kalandozni a belsô udvarra. A belvárosi kutyák büdösek – viszont a kutyaszart is elvitte a víz.

- Ria te nem fázol? – kérdezgetem Riát, célzatosan, hogy csavarjuk fel egy kicsit a fûtést, mert nekem bizony még a kezem is hideg. Egy aszex termo hálóingben alszom, összebújva Zsorzsikával: mindketten fázunk.

És várjuk, nagy várjuk a nyarat.

(idézet: Cseh Tamás – Bereményi Géza)

“Egyszer volt egy srác
Úgy hívták: Lacika
Neki a mókus mókuci volt,
A ló meg pacika.
Barátkozott volna, de nekem kicsit furcsa volt,
Hogy a hajában rózsaszín masnit hord.”

A melegekre érvényes sztereotípiák természetesen nem igazak. Vannak, akik jól fôznek, és vannak, akik nem konyítanak a gurmankodáshoz. Vannak, akik udvariasak, és találkoztam már jó nagy bunkóval is. És az sem igaz, hogy látszik rajtuk, sokan – sajnos, mert még ilyen társadalomban élünk – egy életen keresztül tudják titkolni. Nem úgy Sanyika, akiben mintegy manifesztálódott a heterók melegekkel szembeni elôítélete.

“Mondtam is az anyjának, Laci néni, kérem
Ez a Laci gyerek fiúk seggét nézi lenn a téren.
Erre ô csak legyintett, s én megijedtem tôle
Mert szeme fölött, s orra alatt túl nagy volt a szôre.”

Sanyikának nem elég nagy baj, hogy meleg, mert még cigány is. Szokta is mondani (nem is tudom, miként sajátíthatott el ilyen bonyolult mondatot), hogy “én egy alternatív szexuális orientációjú roma kisebbség vagyok”. Sanyika, te buzi cigány, nem kell ennyire pc-nek lenni – mondom erre én.
Sanyika magát Alexnek hívatja, vagy Szandinak. Balett-táncosnak tanult, ami persze abbamaradt, végül is egészségügyi végzettségre tett valahogy szert, bár ahogy megfigyeltem, a latin ábécét sem sikerült teljes mértékben elsajátítania. Sokáig a János kórház gerontológiai osztályán dolgozott, s én ahogy hallottam – nem tôle -, nagy becsülete volt. El is hiszem, mert Sanyika soha nem húzhatta el a száját, ha pelenkát kellett cserélni az öregasszonyok alatt. Keresetét prostitúcióval egészítette ki.

“Gyanús nekem a Lacika, s nem tetszik az anyja.
Kíváncsi vagyok ezután, hogy néz ki az apja.
Ahogy ezen gondolkoztam, az ösztönöm jelzett.
Kurva gyorsan húzzak el, túl meleg itt a helyzet.”

- Az apád is nagyon fáint, de az öcséd! – nyávogja Sanyika, miközben a körmeit reszelgeti. Mellette mindig úgy érzem, hogy elhanyagolom a külsômet. Barátnôm Szerb Antal Pendragon legendájából szokta idézni Lene Kretsch külsejét: éppen mindig fut a szem a harisnyáján, éppen mindig leszakadt a gombja. Ezt persze rám érti. Ezért a végtelenül pedáns Sanyika jelenléte mindig frusztrál, hiszen nekem hol a lábam szôrös, hol a hajam van lenôve, hol a körmöm lerágva. Ô persze mindig kifogástalan. Egyszer nálam lakott egy ideig – nem az Oktogonon, van saját lakásom az agglomerációban. Kérte, aludjunk együtt – szeretek vele aludni, mert a jól alvó emberek jó hatással vannak az inszomniámra. Rendben, de nekem kell egy kicsit olvasnom elalvás elôtt – ezt mindig értetlenséggel fogadja. Mint egy kinagyított kép él a fejemben: fekszem, a Nárcisz és Goldmundot olvasom, és ô – mértem az idôt! – negyven percig tépkedte a szemöldökét.

“Lacika szép, Lacika bájos
Csak az a baj, hogy kicsit lányos.
És egyszer nagyon el tudta venni a kedvemet,
Amikor elkezdte markolászni a seggemet.”

- Hogy néz ki a szobád, mucus? – Sanyika melegfesztiválra készül, ezért feljött átnézni a ruhásszekrényt. – Hát mucus, a bugyikáidat szépen összehajtogatjuk, és betesszük, így, látod. – Nézünk egymásra Riával: nem is olyan rossz, ha egy cigány takarítja a sváb portáját. – És képzeljétek, a Mamutban, van egy éééédes barátnôm, cipôboltban dolgozik, és felpróbáltam az összes tûsarkút, na, és olyan szépen jártam benne! Tudjátok, én ilyen cicapláza vagyok!
- Plázacica, könyörgöm, Sanyika, plázacica.
- Na, mindegy. Akkor jöttök a felvonulásra?
Megyünk, Sanyi, megyünk. Azt, ahogy kisruciban táncolsz a teherautó paltóján a Terror Háza pengefala elôtt – nem hagynánk ki, semmi pénzért.

(Idézetek: Alvin és a Mókusok, ezredvégi punkzene)

Imádom az összeesküvés-elméleteket (mert néha igazak…)

http://www.pentagonstrike.co.uk/pentagon_hu.htm#Main

Az elsô, aki télakot vett, Rozi volt. Kigúvadt a szeme, amikor Hangát meglátta, leugrott az ágyról, és illegalitásba vonult. Nem is került elô, csak amikor tiszta lett a levegô.
- Hanga, szóljál szépen a lányoknak, ha pisilni kell.
- Pontosabban szóljál Lucának vagy Riának.
- Nem, inkább Répának vagy Riának szólj.
- Na nem, szólj csak a keresztanyádnak.
- Baszki, nem tudnátok szolidaritani velem?
Így öten maradtunk a baldachinos-királynôs ágyban: Ria és én, a kiöregedett királylányok, Luca, a szép királylány, Hanga, a pici királykisasszony, és Zsorzsi, az ivartalanított kandúr királylány, de neki egy karkötôbôl koronája is került.
Érdekes, hogy a gyerekek mindig ilyen royalista rendszerben gondolkoznak, mindig királyfi meg királylány, sehol egy elvtársnô…
Ria volt a második, aki lefalcolt, álmos vagyok, mondta, és átment a szobájába aludni.
Luca egy hôs, legalább húsz percig bírta, még mesét is mondott, meg játszott.
Aztán ô is lefeküdt aludni.
Nem hiszem, hogy lesz valaha is saját gyerekünk.

Este jön hozzám a két és fél éves kereszteletlen gyerek, Hanga baba, kis unokahúgom. Öcsémnek és sógorasszonynak színházjegyet vettem, s amíg ők a Tháliában szórakoznak, enyém az orálisan fixtrált kis nuna. Sajnos, az a rossz szokása, hogy mindent az orrába dug, öcsém egy hatalmas csipesszel járkál, hogy kibányássza a felhelyezett tárgyakat.
Hanga nagyon okos. Egészen picike volt, s mikor megkérdezték tőle, hogy csinál keresztanyu, amikor depressziós, két kezét halántékára tette, jobbra-balra ingatta a fejét, s azt kiabálta: jaj-jaj, jaj-jaj. Alig tudott beszélni, mikor megállt előttem, és azt mondta: popo. Mármint hogy énekeljük el az Avanti poppolót, mert ő azt is tudja. És tudja a Szájbergyereket, meg a Gézu anyját, és az alternatív zsipp-zsuppot: zsipp-zsupp, kenderzsupp, ha megázik, áthívjuk a spanokat, becsavarjuk, elszívjuk. (Lesz mit magyarázni az óvo néniknek szeptemberben!)
Hát az is biztos, hogy felnőttkorában majd nem azt fogja mesélni, hogy keresztanyunak milyen finom almáspitéje van, mert sajnos, csak macskakaja van otthon. Mindegy is, mert nagyjából csak a sminkkészletem érdekli, kiborogat mindent az ágyamra, és keni magára a rúzsokat. Pontosan ismeri a szót: szemhéjapplikátor, tudja, mi a szempillaspirál, és hogy az alapozóval kell kezdeni.
És van egy dzsánki babája is, így is hívja őt. Editkével varrattam a babának fekete miniszoknyát, bőrdzsekit, szakad hátizsákot, neccharisnyát, sőt, van egy Martense is. Dzsánki baba bulizni jár, és mit kell vinni a buliba? Cigit, piát és hamit. (Hú, szegény szülők, mit fognak ezek égni az oviban!)
Amikor utoljára vigyáztam rá, még nem volt szobatiszta, és természetesen beszart nálam. Éktelen büdös volt a kölök, valami penetráció! Jó fej akartam lenni, és felajánlottam a pelenkacserét, de visszautasított, sőt állította, hogy ő nem szart be. Gondoltam, amíg nem jön meg az anyja, körbefújom a gyereket azzal az édeskés Chanel-parfümmel, amit használok. Csak hogy szalonképes legyen. Sssss, ssss, jó sokat, hogy elnyomja a szarszagot.
Aztán persze hónapokig ment a viccelődés a családi fórumokon.
- Hanga, hogy tett tisztába keresztanyád?
- Befújta a popimat.

Ha sír az ember, félbe kell vágni egy nyers burgonyát, és azt tenni a szemre, akkor nem dagad be. Sajnos, a Knorr burgonyapürépor nem alkalmas erre. Igazi krumpli meg sosincs itthon, mert az meg kell pucolni, nem szeretek ennyit vacakolni a háztartással.