Minek ez az álom?
“Hej de minek ez az álom,
ha úgysincs maradásom?”
Álmomban a naturista uszodában voltam, és találkoztam E. Lacival, aki szeretôm volt, s akit talán tudtam is volna szeretni, ha nem vagyok ennyire fegyelmezett. (S aki egy hideg januári este mondta meg, hogy nem jön többet.) Meztelenül voltunk, és a szaunában szeretkeztünk. Nyúltam feléje – de nincs maradás az álomban -, s csak a macskákat kaptam, akik már a reggeli reményében dorombolva buccolták a fejemet. Elpityeredtem.
“Álom, álom, álom,
ha megfoghatnálak,
összekötöznélek,
s a Dunába löknélek.”
Aztán felkeltem, és megetettem a kosztosokat. Elvégre a mai világban az is szép, ha két macska szereti az embert. Legalábbis reggeli elôtt.
(az idézetek egy cigány kesergôbôl vannak)