Comments on: Macskaproject

By: sike

sike — Tue, 29 Aug 2006 15:45:35 +0000

Gyerekkorom vidéki házikójában volt kutyus, meg sok macsek is. A kutyákat annyira nem bírtam, mert mind idióta korcs volt, a macskákat viszont bírtam. És most is bírom, mert egyéniségek. De ki a franc törődik vele, mer ugye az ember fia dógozik, otthon meg nem marad senkise. Hátmég a vidéki hétvégék ideje…
Aki meg ebben a (bel)városban kutyát tart… Ha kicsi, akkor a kutya egy szánalmas szőrcsomó, ha meg nagy, akkor meg azért válik azzá, mert nincs élettere. Az egyik szomszédom a kutyáját épp, hogy csak a szaratás miatt viszi ki az utcára. (Fel nem szedi…) Utána meg tíz percig futtatja a gangon… Hát most komolyan…
A másik: barátom egyébként iszonyúan értemes bordóija fél az utcán… Pedig ha tudná, hogy tőle hogy…

By: Répa

Répa — Tue, 29 Aug 2006 12:19:57 +0000

Ez a macska az urbánus jellemével erősen hasonlít rám. Egyébként meg jó elnézni őket, hogy a hajléktalan, lepusztult, sovány cicákból hogyan lettek kövér és boldog burzsujok. A Demko-féle haláltesztben meg is kérdezik, van-e társállatod. Mert a macska- és kutyatartók egészségesebbek és tovább élnek… Jó ezt tudni.

By: sike

sike — Tue, 29 Aug 2006 12:05:52 +0000

Az egyik szomszédom vidéken talál egy macsekot, aki most már egy jó ideje a belvárosban lakik, mert ugye a családdal költözik a pereputty is. Egyszer nyár közepén ebéd utáni bóbiskolás után arra ébredtem, hogy Micu a szobám közepéről néz a szemembe, azt hittem, hogy azt álmodom, hogy van egy macskám, de aztán rájöttem a valóság merőben más. A macsek igazi közösségi jószág, sokszor ott ül valaki ajtaja előtt, leginkább az enyém előtt, pedig nem is etetem. Ha hazaviszik vidékre, tiszta szarul van, amint viszont újra betont lát, újra a régi. Ez egy ilyen igazi kis vidéki-metropolita…