Nagyon szeretem az írasaidat, Répa, azokat is, amelyek nem állnak közel hozzám, azokat is, amelyek megfognak. Szeretem a hangulatukat, az üzenetüket, amit én értek belőlük.

Sajnos, nehéz ebből az egy levélből egy egész kapcsolatot leképezni. Nem is tudom, mit kéne bennem, mint olvasóban eredményezzen, de valamiért nem tudok csak úgy haragudni erre a Miklósra, vagy viszolyogni tőle (nyilván nem is nekem kell). Mégha a filmekben nála nagyobb hősökkel is találkozunk, akik az abszolút őszinteség képviselői, azért az emberek, akikkel érintkezünk sokkal inkább ilyenek. Én megláttam ebben a levélben azt, hogy nem rosszindulatból, vagy puszta gonoszságból bántott. Nekem ebben a történetben a legvisszataszítobb szereplő az, aki úgy gondolta, helyes az, ha megmutatja neked ezt a levelet, ami nem neked lett címezve. Lehet, hogy valahol rejtetten mégis, de az csak találgatás. Nem egy jóleső levél, és megtörténhet, hogy az én hozzáállásommal van baj, annyi emberről kiderült az életben, hogy nem tud engem elfogadni, vagy éppenséggel megszeretni, hogy erre már nem bírok rácsodálkozni. Ugyanakkor legalább ennyiről kiderült az ellenkezője is és azokból táplálkozom. A te mérlegedben egyértelműen épphogy megbillen a Miklósos tégely és mélyen aláesik a másik, úgyhogy szerintem ez nem szabadna 1O év legyen az életedből.
Írnék valami kedveset, de nem ismerjük egymást, nincsenek ilyen helyzetben szavaim.

Mit unfreundlichen Grüßen: Max