amennyit én tudok a gábor-cigányokról, azt nagyrészt leírtad, vagy leírtam feljebb – nem vagyok néprajzos Amit érdemes lenne még mindenképpen leírni róluk az a nagyon jellegzetes viselkedési szokásaik, énekeik és a népviseletük. De tuti akad itt valaki, aki ebben a témában rendesen képzett… Nekem macera lenne mozgósítani néprajzos ismerőseimet, h cikkezzenek ide.

Viszont: Gábor Áront kár ide beráncigálni. Egyrészt: az életrajzából egyértelműen kiderül, hogy kézdi-székely családból származik (innen a sokéves katonai kötelezettsége/jogai). Ha székelyek között élő cigány lett volna, akkor rá más kötelezettségek/jogok lettek volna érvényesek (pl. be sem ülhetett volna a széki tanácsba, h elmondja legendás mondatát!).
Másrészt: a fegyverműves/mérnöki tudása nem cigány hagyományból, hanem a bécsi katonai akadémiáról származik

szil voltam

A politikában
Politizálásukra nincs sok adat, érdekes adalék a 2002-ben történt eset: Temes megyében kalaposok a Demokrata Párt elnökét, Traian Basescut, kétmillió roma támogatásáról biztosították volna, egy helyi roma vezető azonban ezt részben arra hivatkozva nevezte képtelenségnek, hogy „a kalapos gáborok soha nem voksoltak a Szociáldemokrata Pártra vagy más politikai alakulatra, mindig az RMDSZ (magyar párt) képviselőinek szavaztak bizalmat”.
(Egész rendes emberek!!! Ignotus)

Gábor Áron
Élő hagyomány – amelyet azonban csak annyi támaszt alá, hogy a cigányok közt sok volt a fémműves – hogy az 1848-as forradalom ágyúöntő mestere, Gábor Áron rézműves cigány volt. A gáborok elődjükként tisztelik.

(Ezért külön tisztelet nekik!!! Ignotus)

A kereskedő Gábor-cigányok a magyarországi nyelvészeti csoportosítás szerint az oláh cigányok kelderás törzséhez tartoznak, akik az összes csoport közül legszigorúbban ragaszkodnak nyelvükhöz és hagyományaikhoz. Rendkívül zárt közösség. Őseik rézmegmunkálással, üstkészítéssel foglalkoztak. Ezt a mesterséget még ma is sokan űzik Erdélyben, bár a kereslet e termékek iránt erősen csökken.

A Gábor-cigányok kereskednek Magyarországon. Elmondásuk szerint mind Romániában, mind Magyarországon jó üzleti kapcsolatban vannak a nem cigányokkal. Szorosabb kapcsolatot azonban szigorúan csak más Gábor-cigányokkal tartanak fenn (endogámia), amit nagymértékben befolyásol a “gazdasági ranglétrán” elfoglalt helyzet is. Már a rendszerváltás előtt is átjártak Magyarországra, elsősorban a nagyobb városok (Szeged, Debrecen, Békéscsaba) vásárait látogatták. Valamennyien jól beszélnek cigányul, románul és magyarul. A családfőnek és a fiainak nyolc általános iskolai végzettsége van, a nők csak írni és olvasni tudnak.

Jellemző rájuk a rendkívüli mozgékonyság. Ha Magyarországon rosszul megy az üzlet, a család férfi tagjai a szomszédos országokban próbálják meg értékesíteni a felvásárolt árut.

A jobb módú Gábor-cigányok kocsival jönnek Magyarországra, és az ország különböző részein árulnak. Az árut mindig annak a tudásnak a birtokában vásárolják meg, hogy az hol lesz jobb áron eladható. Az információk megszerzéséhez házi és mobiltelefont egyaránt használnak. Az utazást valójában maga a felvásárolt áru “kezdi megszervezni”. És mivel a kapcsolatok (a szállást adók) a célországban már ki voltak építve, és a Gáborok saját tőkével rendelkeznek, csak a hivatalos papírok (például munkavállalási engedély) megszerzése igényel tényleges szervezést.

A Gábor-cigányok Magyarországon elsősorban jómódú oláh cigányoknál (kereskedőknél) kapnak szállást, akikkel már régóta kapcsolatban állnak: havi 40–50 ezer forintért jutnak egy 4´4 méteres szobához (például nyári konyha). Az utóbbi időben nem cigányokkal is kiépítettek ilyenfajta (bérlői) viszonyt. Általában másfél szobás lakótelepi lakásokról van szó, havi 60–70 ezer forintért.

Ez utóbbinak ára van. Ahhoz ugyanis, hogy a Gábor-cigányokat egy gádzsó család “befogadja”, bizonyos mértékig “terepszínűvé” kell válniuk. A férfiak fejéről például lekerül a nagy karimájú, fekete kalap, a mellényt felváltja a zakó, az asszonyok bő szoknyáját az egyszerű, de hosszú ruha. (Ez a jelenség a kényszerasszimilációs folyamat első fokozatának is tekinthető.) Amikor azonban visszautaznak Romániába, ismét Gábor-cigányként térnek haza.

Gazdasági helyzetét tekintve Magyarország helyzete jobb ugyan, mint Romániáé, de itt a nem cigányok negatívabban viszonyulnak az “idegenekhez”. A Gáborok otthon, Romániában is meg tudnak élni, saját házaik és autóik vannak, de ha Magyarországon kereskednek, a befektetett összeg többszöröse a jövedelem. A nyugat-európai országokat sem a letelepedés, hanem a kereskedés szándékával veszik célba. Bármilyen nehéz is otthon az élet, Romániát tartják hazájuknak.

(Mozgó Világ)

Répa a kovászna megye és a gábor-cigány nem kompatibilis egymással.
Gábor cigányt maros és kolozs megyében keressél.
Másrészt: kovászna megyében, főként erdővidéken (pl. székelyszáldobos lakosságának fele) sok erőszakkal betelepített oláh-cigány is van!
Harmadrészt: egymagában utazó gábor-cigány nagyjából a fehér-holló kategóriájába tartozik

szil voltam

Egyetlen kockázat van: saját szemének és fülének se hisz. Mint a tévékettő csőcselék.

De nem, annál azért sokkal értelmesebb. Nem is tudom, hogy jutott eszembe ilyen, sorry…!