Mondtam egy szóval, hogy a fenti pontjaiddal nem értek egyet? Hogy nincs bennük valami?
Mondtam egy szóval, hogy nincs szükség eszmékre, ideákra? Egyáltalán, hogy ne lennének eszméim, ideáim?

Abban nem értek veled egyet – és kérlek, próbáld már felfogni egyszer s mindenkorra –, hogy számomra NEM ELÉG az eszme, a szent cél, a jóindulat, igenis érdekel a megvalósítás hogyanja is. Azaz, ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy kell, inkább ne csináld, mert csak rosszat teszel vele.

Példák:

– Trianonról KELL beszélni, mert fájdalmas, lezáratlan, kibeszéletlen probléma, és hatásait még mindig érezzük, 90 év után is, mi is, a románok is. DE. Ha csak bűnrossz dokumentumfilmet tudsz róla forgatni, fennáll az a veszély, hogy az üzeneted nem – vagy még rosszabb – torzítva jut el a címzettekhez. TEHÁT, hiába kell kibeszélni Trianont, a silányságnál még mindig jobb, ha inkább NEM CSINÁLSZ SEMMIT, mert hanem fordítva fog elsülni.

– Saddam Hussein ugyebár megérdemli a létező legsúlyosabb büntetést. DE. Mi, európaiak, azaz a civilizált világ képviselői megegyeztünk abban, hogy a halálbüntetés barbár, emberi minőségünkhöz méltatlan, az egyetemes emberi jogok eszméjével ellenkező büntetés. TEHÁT, hiába tudjuk, hogy esetünkben ez a leghatékonyabb megoldás, nem élhetünk vele, mert önmagunkkal nem tudnánk szembenézni utána. Inkább vállaljuk az életfogytiglan plusz költségeit, veszélyeit, stb.

Ha a fentiekből te azt a következtetést vonod le, hogy szívem helyén egy buksza van, akkor nagyon elbeszélünk egymás mellett…

Ami pedig a hölgyet illeti:
Ha tényleg azt szerette volna, hogy a szavai felszínénél mélyebb dolgokat is tudjon közvetíteni nekem, bizonyára tartózkodott volna a sértőbbnél sértőbb kifejezésektől. Lehet, hogy más kultúrkörben nevelkedtem, mint ti, de én úgy tanultam, hogy ha valakit meg akarsz győzni, vagy egyáltalán vitalégkört akarsz teremteni, nem személyeskedésekkel, rágalmakkal, valótlan, légből kapott (lásd, drog) megbélyegzésekkel állsz neki a dolognak…

Nem kért fel Kata prókátornak, de nem tudom megállni, hogy el ne mondjam:

1. Láthatólag a hölgy szavainak mindössze a felszínét érted. Beljebb még csak meg se karcolta a tudatodat. Ez sajnos szinte minden beszélgetőparnerednél látható.

2. Mondanak neked ezek a nevek valamit: Jan Palach, Moyses Márton, Liviu Babes, Bauer Sándor?

3. Nem kívánja senki, hogy kövesd a példájukat! De könyörgöm, hogy lehet élni úgy, hogy a “szíved helyén egy buksza” van, az agyad pedig pénztárgép módjára működik?

4. Eszmékre, ideákra szükség van. Ezek nélkül ugyan lehet élni, de minek?

5. Ha most, per pillanat, el tudnád fogadni szavaim igazságát, magadba nézve azt mondanád: – Lehet, hogy van benne valami!
Ez kezdetnek több mint elég.
Így tán később eljutnál oda, hogy felismerd önön korlátaidat.
Mert a világ nagyon nem olyan, amilyennek te most látod. Csak nem tudsz róla, hogy rosszul látod.
Hát akard tudni, és….!

Akár jóindulatodban, segítő szándékodban is reménykedhettem volna („Ahelyt hogy elgondolkoztal volna szavaimon es magadba szalltal volna. Latszik hiaba remeltem”, stb.), de akárhogy is csűröm-csavarom hozzászólásaidat, mondataidből süt az elvakultság, a rosszindulat. És jobb helyeken a „talan nem all fel mostanaban es ezzel kompenzalsz?” stílusú megjegyzések után nem is szokás komoly tárgyalópartnernek tekinteni a „vitatkozó” felet.

Ennek ellenére a felvetett köz- (és magán)életi problémákat hidd el, szívesen megbeszélném veled személyesen, amennyiben lehetőség adódna rá, és adott esetben az önkritika gyakorlásától sem zárkóznék el. De ez a műfaj, hogy névtelenség és általánosságok mögé bújva olyasmiket kezdesz kijelentgetni, amiket jobb helyeken NÉVVEL szoktak vállalni (már ha egyáltalán oda jutnak, hogy leírják), azért túl erős a gyomromnak.

Te dolgod. Ha tényleg azt szeretnéd, hogy elgondolkozzam a szavaidon, ott az elérhetőségem az IWIW-en is, a weboldalamon is, találkozhatunk, és személyesen tisztázhatjuk a dolgokat, mi igaz, mi nem, mi tetszik, mi nem. De ha csak az öncélú egymás rugdosására megy ki a dolog itt, a blogban, inkább hagyjuk a fenébe, biztos van jobb dolgunk is a kölcsönös csöszögetésnél.

PS.
1. Répa blogját nagyon szelektíven olvasod; ami a leitatási dolgot illeti, a többiek rendszeresen még olyanabbakat írtak/írnak. Azt, hogy esetleg az iróniát, a túljátszást kiérezhetted volna az inkriminált hozzászólásomból, nem is merném feltételezni, pedig a többiek vették a lapot…

2. Amúgy biztos, hogy nem tévesztesz össze valakivel? A zsidók nem „hitsorsosaim”, semmiféle hivatalos szervvel nem volt kapcsolatom, és azt, akivel mostanában szakítottam, nincs honnan ismerned. Szóval?

Majd egyszer szemelyesen. Csak hozzal kendot amivel felkotod leesett allad. Azert meg szegyelld magad amit azzal tettel akit allitolag szerettel. Most mar o is tudja hogy te csak magadat vagy kepes szeretni. Tehetseg min de duma max. A noket meg leitatando elvezeti szerszamnak tartod. Ez is jellemzo.

„Kesztio jobban ismerlek mint gondolod. (…) tudottak kapcsolataid bizonyos hatosagokkal.”

Akkor vagy nem ismersz jobban, mint gondolom, vagy egyszerűen csak rágalmazol, esetleg rágalmaknak ülsz fel. NINCSENEK kapcsolataim semmiféle hatóságokkal. Persze, mennyivel izgalmasabb ilyesszerű rágalmat elhinni, mint az unalmasabb igazságot, de azért elmondtam, hogy tudd.

„Eszembe sincs felfedni kiletemet”

Valóban, könnyebb is így bírálni, rágalmazni valakit, de szó se róla, tényleg nem kötelességed felfedni kilétedet. Csak tudod, hogy van…

„Nem olyan regen sokadjara a fulem hallatara sirattad a zsidok sanyaru sorsat, de a masok szenvedeset sose latod meg.”

Ebben semmi logika.
1. Zsidó lennék, hogy a zsidók szenvedései nekem nem „mások” szenvedései?! Nem tudok róla…
2. Amúgy honnan következik, egyáltalán honnan veszed, hogy pl. a csángók szenvedéseit nem látom meg? Vagy akárkiét?

„Kapcsolatodban is vegtelenul onzo voltal ezert lettel kirugva.”

Naosztán. Ismered a körülményeket, netalán a szóbanforgó hölgyet? Vagy megint blöfföltél egy jót?!

„Ha meg velem akarsz kommunikalni ne a tobbi levelezot vegzald.”

Egy teljes hozzászólást szántam neked, kifejtve, hogy milyen fenntartásaim vannak/voltak a hozzászólásoddal kapcsolatban, sőt, felajánlottam, hogy részletesen, pontonként is elmagyarázom, ha szükség van rá. Akkor hol is a baj?

„Es ne bantsd a magyarokat.”

Milyen kényelmes általánosságok mögé bújni, ugye.
Kik is azok a magyarok?
A magyar nemzet, mint olyan? Esetleg konkrét magyar emberekről beszélünk? Vagy a magyarságról, mint eszméről? Akármelyik esetről is lenne szó, kíváncsian várom, mire is gondolhattál.

Végül de nem utolsósorban, az a bizonyos igényesség, az a bizonyos színvonal. A csángó himnusz első szakaszának utolsó sora így hangzik helyesen:

ELVETTETVE, elfeledve.* (és NEM elfeledve, elfeledve)

Megcsonkítottad a himnusz egyik szép hasonlatát, hallod-e!
De legalább elmondhattad magadról, hogy tettél valamit a csángók érdekében – kimásoltad a himnuszukat. Grat, csak így tovább.

_____________________
*Petrás Incze nyomán

Ismételten köszönöm jóindulatú és megtisztelő soraidat.
Szabadjon egyszersmind egy megjegyzés: az általad oly mértékben nagyrabecsült Ignotusban igazán lehetne annyi gerincesség, hogy – ha már „nem áll szóba velem” –, hasonlóképpen tartózkodjon az engem érintő, illetve rám utaló kommentárjaitól, bírálataitól is. Nem utolsósorban azért, mert ellenkező esetben erkölcsi alapot szolgáltatna nekem ahhoz, hogy felelősségre vonjak egy „másik fórumozót, aki egy harmadikkal eszmét cserél”.

Remélem, hogy most az egyszer számodra is világos meg érthető voltam…

Okkal….

Ki a f@sz vagy te, hogy felelősségre vonod a másik fórumozót, aki egy harmadikkal eszmét cserél???

Kapj már a fejedhez, és vegyél vissza magadból! Ne játszd itt az állítólagos eszedet, a beírásaid alapján nagyon nincs mire!

Ja, és most lehet menni ríni Répához, hogy bántott a Shalom! Ahogy szoktad.

Ignotus, te meg fütyülj rá!!! A kutya és a karaván példája alapján…

Amennyiben elgondolkoznál, miért is van ez (mert amúgy minek fárasztanád magad, hogy adj a véleményemre, ugyebár), tévednél, ha azt hinnéd, hogy a markáns vélemény- és világnézet-különbség áll a dolog mögött. Amíg tisztességes a vita, azzal nincs is semmi baj, működhetne a kölcsönös tisztelet.

A gond ott van, hogy vérbeli értelmiséginek tartod magad – bizonyára az is vagy, így, mint olyan, eleve visszataszítónak kellene érezned, ha valaki kulturálatlanul, modortalanul, övön aluli, személyeskedő stílusban vitatkozik. Konkrétan, visszataszító kellene hogy legyen számodra, ha valaki , teszem azt – lebeképzeltmajmozza a vitapartnerét, drogosnak* állítja be, ill. azt taglalja, hogy feláll vagy nem áll-e fel neki. Mert – függetlelül, hogy miről és miről nem esik szó, úriember (úrinő?) egyszerűen tartózkodik az ilyesfajta megnyilvánulásoktól. De ezt (már csak az életkorod alapján is, ugye), jobban kellene tudnod, mint én…

Ennek ellenére a fenti megnyilvánulásokért felelős új fórumozót pont, hogy tisztelettel köszöntöd, mert történetesen bizonyos dolgokról úgy gondolkozik, mint te. Akkor hát hol is a gerincesség? Ilyen könnyen lemondasz az elveidről (mert feltételezem, a civilizált dialógusnak, no meg az ellenfélnek a tisztelete azért mégis csak elveid közé tartozik), csupán azért, hogy olyasmit hallhass vissza, ami kellemesen cseng a fülednek?

No comment…

___________
* ideje lenne tisztáznunk egyet s mást. Pl. azt, hogy nemhogy életemben nem próbáltam ki semmiféle drogot, de még olyan társas öszejövetelen sem vettem részt soha, ahol nyíltan kábítószereztek volna, így csak a Trainspotting c. film alapján sejtegetem, hogy is történik ez a gyakorlatban. Ez azért nem semmi manapság, ugye?

—

Kedves Kata, olvasd el a

“ShalomAlechem

2007. január 13., 13:45″

bejegyzés első sorában feltett kérdést!

Stílusodból ítélve te nem a “szófosó elmék” táborába tartozol, így engedd meg, hogy tisztelettel köszöntselek! Ne hagyd, és ne hagyjátok senki által eltántorítani magatokat, ti jártok a helyes úton! Vedd eszedbe a régi bölcsességet: – A kutya ugat, a karaván halad!

Szeretettel kívánok Neked további eredményes munkát!

Ignotus