Amúgy még ha vevő is lennék arra az f-fel kezdődő és asz-szal végződő valamire – amennyiben az egyik aspektusról meggyőződnék, biztos nem lenne gusztusom kipróbálni a másikat…

Naftali Kraust illetően tényleg nem megfelelő a “jobboldal” stigma.
Én inkább SZÉLSŐJOBBnak nevezném az “úriembert”…

Amúgy – ha már szóbahoztad – bővebbet bal-és jobboldalról, illetve a liberalizmusról:

http://coolio.egologo.transindex.ro/?p=13

Hering József pert nyert egy judeonáci ellen
2006-12-02. 13:29:21

Hering József újságíró személyiségi jogi pert nyert a szélsőségesen rasszista Naftali Kraus izraeli író-újságíró könyvét Magyarországon megjelentető PolgArt Kiadóval szemben. Az izraeli szerző Az áldozat visszatér című könyvében többek között azt írja, hogy a keresztény magyarok és a zsidók közötti vegyesházasságok a kiválasztott nép számára még a holokausztnál is nagyobb tragédiát jelent.

Amint arról már korábban beszámoltunk, Naftali Kraus (egyébként a Magyar Rádió tel-avivi tudósítója is) Az áldozat visszatér című, 2002-ben a budapesti PolgArt Kiadónál megjelent könyvében nem csak Hering Józsefet, hanem rajta kívül még számos magyar közéleti személyt, köztük újságírókat és művészeket leantiszemitáz, a leggusztustalanabb jelzőkkel és alaptalan vádakkal illet.

Naftali Kraus, a szélsőségesen fajvédő Habad lubavicsi zsidó vallási mozgalom (ők állítják nemsokára Budapest-szerte a hanuka-gyertyatartókat a közterületeken) ismert figurája, Ungvári Tamás szavaival élve: „magyarországi inkvizítora”. Az izraeli író-újságíró az említetett könyvében Hering Józsefet is leantiszemitázza, betértnek, majd a katolikus vallásra visszatért személynek nevezi, a családi életére vonatkozó hazug állításokat tesz közzé, valamint az Izrael politikáját bíráló újságírói tevékenysége miatt elmebetegnek nevezi.

A Fővárosi Bíróság által 2006. december 1-jén meghozott, nem jogerős ítéletével a zsidó fajvédő Naftali Kraus könyvét megjelentető PolgArt Kiadót a magyar újságíró jó hírnevéhez fűződő jogainak megsértése miatt 1 millió 200 ezer forint kártérítésre, illetve 633 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte.

És te, Kolozsvári Bíró?

És mi a véleményed arról a gennyláda Szamosközi István dákorománról, az Akadémiai Tanács alelnökéről, aki személyesen kérte a rektort a magyar oktatók kirúgására?!

Szóljon neki valaki, hogy már nem Elena Ceausescu a főnöke!

Papp Sándor Zsigmond: A magyar rektorhelyettes, Nagy Gyula interjújában nem tartja helyesnek a táblák kihelyezését, hiszen az – szerinte – konfliktust gerjeszt. Kérdés, hogy a hivatali útját másfél éve járó, saját feliratokért esdeklő magyar kérelem folyamatos elodázása nem rontja-e a normalitás légkörét. Hantzék akciója ugyanis nem tett egyebet, mint bemutatta az egyetem kifényezett homlokzata mögött lappangó gyűlöletet, mely bármikor képes szélsőségesnek bélyegezni azt, ami neki nem tetszik. Ez szól közbe újra és újra. A lappangó gyűlölet politizál itt, és keresi a kiskapukat Bukarestben és Brüsszelben. Az európaiság kulisszái mögött.

(Népszabadság, 2006. november 27.)

Shalom, finoman szólva egyoldalúan gondolkozol.
A kétnyelvűtáblás-ügyet illetően a rektor elsősorban önmagát minősítette (és tette közröhej tárgyává), szerintem akik ebből az országra vonatkozóan óhajtanak messzemenő következtetéseket levonni, hajlamosak a felületes, egyszerűsítő gondolkodásra.

Ugyanis szép számban vannak ellenpéldák is.

Pl. legyünk komolyak: az egyetemi magyar feliratok kizárólag szimbolikus célt szolgálnak, akinek a szellemi képességei nem elegendőek ahhoz, hogy megértse a fumatul oprit-ról, hogy tilos a dohányzás, vagy a sala Ady Endre-ről, hogy Ady Endre-terem, mi az ördögöt keres egy felsőoktatási intézményben?
Ettől eltérően a vasútállomások magyar helységnév-feliratai gyakorlati célt szolgálnak, nagyban segítik a tájékozódást mind a hazai, mind a magyarországi utasok számára. És – ha jól emlékszem – ez ügyben nem volt komoly ellenállás a nemzeti vasúttársaság vezetősége részéről, max. anyagi és adminisztratív jellegűek, s azok is csak addig, amíg nem tisztázták a részletkérdéseket világos, egyértelmű rendelkezésekkel.

Persze, senki sem verte a dobokat és szavalta a Reményik-verseket a táblák „felavatásakor”; szép csendben, észrevétlenül egyik nap még egynyelvű volt a tábla „Maroshévizen”*, másik nap már kétnyelvűvé vált. Mert így is lehet, ugyebár…

Itt már CVT bölcs útmutatásai nem működnek? Hogy van az, hogy az ilyen „sikersztorik” valahogy elkerülik a figyelmeteket?

____________________
*azért az idézőjel, mert „Maroshéviz” történetesen magyarul is Toplica volt hosszú századokon keresztül, lásd a kordokumentumokat; a 19. század végén döntöttek, arról, hogy „magyarabb” hangzású név kellene ide, és a stopposaimból ítélve még máig se honosodott meg egyértelműen az új elnevezés…

(Mihai Eminescu)

Ignotus ezzel mindent elmondott. Nem is csoda, ha a Kolozsvári Bíró nem talált ellenérveket.

Ha már itt tartunk: Zoltán, az általad említett folyamat létezik, csak fordítva. Minél többet engednek a magyarok, a vadrománok annál többet akarnak. Részükről szó sincs megbékülésről, sőt!
Magyar csatlósaik hű mameluk módjára még rá is tesznek egy lapáttal.

Régebben Funar volt Kolozyvár szégyene, most az Egyetem Führerei. Azok a hazug disznók, akik hónapokkal ezelőtt Brüsszelben azt hazudták, hogy a táblacserék már megtörténtek.
Hiába, a tudás lehet nagy, ezzel együtt az emberség nulla.

Ennélfogva úgy gondolom, hogy 2007. január 1-től sem fog változni semmi. Románia Cornéliu Vadim Tudor bölcs útmutatásai alapján, Ceausescu szellemében fogja polipként mélybehúzni az EU-t.