Fogj kezet velem, és bejöhetsz a dzsánki-csajos lakásba!

Ó, tegnap a Técsői Banda már nekem húzta a máramarosszigeti dalt, én meg fújtam velük: la, la, la, mai dorule, dor. Hű, nagyon szeretem ám, ha nekem játszanak! A Gödör klub kiváló kultúrpolitikájának köszönhetően (rendszeresen bérbe adják a helyiséget nagyobb cégek rendezvényeinek, avatott be egy szervező, majd az ebből befolyt összegből fedezik a színvonalas és [...]

Reggel vettem észre, hogy már vagy öt küllő is eltörött a hátsó keréken. Gondolom, a tűzijátékkor magam törhettem el kettőt, amikor egy faágat sodort a szél bele, és gyorsan ki kellett rángatnom – a fene sem törődött a küllőkkel -, aztán tegnap tovább szaporodott számuk. A harmincadik szülinapomra kaptam a szüleimtől, anyám eredetileg “szép ruhát” [...]

Ez egy furcsa, talán szégyenteljes elhajlás, amivel mind én, mind a holdudvarom rendelkezik. Nem vagyunk profik persze, akik pontos információval rendelkeznek, mikor melyik kerületben lesz lomtalanítás, és már hajnaltól cirkálnak az utcákon, hogy az értékesíthető holmikat kisteherautójuk platójára rakják, otthon kicsit helyrepofozzák, majd az Ecseri piacon eladják. Nem, mi csak esténként sétálunk, és ami megtetszik, [...]

Ne aggódjon senki, nincs semmi bajom, a mobilom ugyan minden szárítgatás ellenére még mindig nem működik tökéletesen, de más bajom nincsen. Mert végül is kibicikliztem a Duna-partra, az Erzsébet-híd pesti hídfőjéhez. Előttem egy apuka állt két picike lánykával, mondtam, hogy az egyiket ültessük fel a biciklimre, hogy jobban lásson. Az első csepp leesésekor az apuka [...]

“Egy lány kéne nékem, aki büdös és koszos.” Egyszer megtörtént, hogy büdös voltam. És a megjegyzést ráadásul illetékestôl kaptam: Biegelbauer Páltól. Aki ismerte, olvasta, az tudja róla: a hazai természetgyógyászat egyik úttörôje volt. Az illatokról írt könyvet (Gyógyító illatok: Aromaterápia). Történt pedig, hogy nála, illetve náluk töltöttem a szilveszter estét. Jó barátaim, felesége, gyereke – [...]

Én csak azt a két percet szeretem az augusztus huszadikából. Amikor a tűzijáték előtt, kilenc órakor, elsötétül a város. Csönd van, és várakozás. És nekem elszorul a szívem: micsoda áldás az, hogy ezt a várost egy évben csak egyszer sötétítik el. És nem szólal meg a légiriadó, nem kell óvóhelyre menekülnünk, egymás kezét szorongatva, szánk [...]

“Kövér nők Hallott már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a [...]

Az engedélye nélkül publikálom… Remélem, nem juttatja senki a tudtára, mert nem szép dolog, amit csinálok. De az ő története az én történetem is. Folytatásokban fogom közölni. Évek óta gondolkodom és tervezem, hogy megírom „múltunkat”. Idestova én vagyok a család legidősebb tagja, vannak emlékek, amelyek már egyedül az enyémek, nincs kitől kiigazítást kérni. Úgy írom [...]

“Magyar Nemzet: Szűnjön meg a falu? Mihályi Péter: Persze. Középkori hagyomány, miért kéne fenntartani? Egész Nyugat-Európában nincs falu. A magyar települések többsége háromszáz fősnél kisebb, életképtelen.” Ha nem lesz falu, nem lesz mit ócsárolnom. Nem lesznek tyúkszaros udvarok, sötét budik, nem kell a kezemet rázva húsz percig sírva hisztériáznom, hogy azonnal vigyenek vissza a civilizációba. [...]