Bennfentes Kátya most telefonált, hogy az utcafront felöli szobákból nem tudják a könnygázt kiszellőztetni – hogyan is tudnák, hiszen az utcáról jön be. Kicsit aggódom, mert a macskákat kizártam a lakásból a belső udvarra – képtelen voltam őket becsalni, hát akkor maradjanak kint, elvégre meglehetősen dagad és szőrös egyedekről van szó -, és most megint [...]

“Itt füst van, és félhomály Rizling van meg muskotály Főműsor a lincselés Sírva vigad a tüdő és duzzad a máj, Borzasztó ez a kóceráj: még egy kört!” – Bocsika, bocsika – álltam fel az óra végén, amikor a tanár még egy nagy lélegzetet vett, hogy a reformkor jeles és kiváló férfiúiról meséljen nekünk -, nekem [...]

A társadalmi feszültségek jelei, az önbíráskodás, az agresszió az én mentálhigiéniás állapotomra is hatással van. Meg fogom verni Sajó Lacit, gyalázatos verset írt rólam, valahol érezte is, hogy ez nem szép, mert a könyv elejére azt írta nekem: remélem, nem fogsz nagyon megverni érte. De igen, Lacikám, ha kikerülsz a kórházból, nem úszod meg. Találkoztam [...]

Változás. A nappalok rövidebbek, az esték pedig, bármennyire szép is napközben az idő, már hűvösek, kell a dzseki, a zárt cipő, palesztinkendő körbecsavarva a nyakon. Az utolsó vendégeket fogadják a kerthelyiségek, a zsidó negyed romkocsmáinak népe átvándorol a Sark, a kis West-Balkán, a Szimpla kocsma pincéibe. Elkezdődött a színházi évad, Sanyika az Új Színház büféjében [...]

Csúful berúgtam tegnap este. Kis bulinak indult, az egyik cigánylegény letöltött az internetről karaokeprogramot, projectorral kivetítette a dalszövegeket, arra örjöngtünk, és csúszott mellé a pia, sajnos felváltva, mert mindenből csak egy üveg volt, és sajnos a legényeknek is jól csúszott, én meg nem ismerem a határt, így történt meg aztán az, hogy szőke gádzsiként ottmaradtam [...]

… állítólag a Markó utcába szorították be a tüntetőket. Állítólag a vízágyúban festék van, hogy megjelöljék a rendbontókat. Szerintem ez csak vicc, bár ki tudja. A nagy nyári semmittevést felváltották a dolgos hétköznapok. Iskolába járok, már három napja, és mivel közel húsz évig oktatási intézménynek a közelében sem jártam, izgalmasnak találom, hogy korán reggel egy [...]

Bibó István mondtott egyszer valami olyasmit, hogy az a demokrácia, ahol senki nem fél. Én féltem éjszaka. Az elmúlt egy hónapban immáron harmadszorra (augusztus 20., majd parádé és a mai hajnal). Sokan gondolhatják úgy, hogy a jósorsom csípett fülön, mások azt, hogy a jóisten óvott a veszedelemtől, tény, hogy tegnap késő este, amikor a haverom [...]

Balogh János bácsi írta a Bioszféra-expedícióban: “A század elején, amikor Argentína déli részének feltárása megkezdődött, a kormány a magyar Lendl Adolfot bízta meg egy felfedező út szervezésével. Feladata az volt, derítse fel, milyenek a természeti viszonyok az akkor még majdnem teljesen ismeretlen belső területeken. Egyetlen lovaskatonát adtak mellé kísérőül, itt ugyanis még az óvodásgyerekek is [...]

“És nem lesz feszkó, ha a cseszkó mackó- fölsőm feldobom, és a csíkokat az oldaláról feltolom az orrüregembe, át a hámon: kifehérítem én a szürkeállományom!” Drogpályafutásom tizenéves koromban kezdődött, a nyolcvanas évek népszerű gulyáskommunista betevőivel: a Coderittel és a Noxironnal. Avagy rit és noxi, codi és merci. Kövér szerzett egy csomó receptet, rajzoljunk rá pecsétet, [...]