„Kőműves Kelemen levele fiának: gyere haza, fiam, anyád már vár.” A kulturális életem már régóta az ingyenesség mentén szerveződik. A kiállítás egyszerű a roma sajtós igazolványnak hála, és természetesen egyéb cigány rendezvényre is bejutok, kiemelt tekintettel a dzsesszkoncertekre. Más koncertre csak akkor megyek, ha a vendéglistán vagyok, vagy még akkor sem. Lujó barátom egy időben [...]

Vacsora Eszbéivel. – És, hogy sikerült a vizsgád? – Hármas lett. De szerintem szívatott. – Te is szívattad őt, nem? – És? Ezért revansot kell venni? Olyanokat kérdezett… Hogy mi volt Ágai Adolf írói álneve, meg ilyenek. Ki tudja ezt? – Porzó. – Mi van? Tök szexista álnév, biztos arra utal, hogy végigment a városon, [...]

„Szexszel kelsz és szexszel fekszel Így a fiúknak is tetszel. Szexszel kelsz és szexszel fekszel Így a fiúknak is, a lányoknak is tetszel.” Tetszem a lányoknak, tudom. Odajönnek hozzám, idegenek, és azt mondják: milyen szép a fülbevalód. Pedig nem is a fülbevalóm tetszik nekik. Vagy hívnak, hogy menjek táncolni, s közben átölelnek. Szitkozódom is magamban: [...]

Nagy közhelyigazság, hogy a múltat megszépíti az emlékezet, sőt, nemcsak megszépíti, hanem nagyokat röhögünk azon, amin egykor sírtunk. Itt van rögtön a nagymamám és a macskájának az esete. Kilencvenhat évesen ment el szegény nagyi, és az utolsó évei már több szenvedést adtak neki, mint örömöt, bár szép számú családunk mindig mellette volt, és szeretet vette [...]

Gombás láb a baguatérkép szerinti szerelem sarokban. Ajaj!

Köszönöm uncsitesómnak, hogy kitartóan és szinte percről percre beírta a telefonos helyzetkép-jelentésemet. Három órát bicikliztem a hidegben és szemerkélő esőben, kíváncsian várva a végkifejletett, ami, nagyon úgy tűnik, elmaradt. “Folytassunk jogkövető magatartást” – hallottam az egyik keménymagos tüntető szájából -, “menjünk haza”. Így én is veszek egy forró fürdőt, és lefekszem aludni. Remélem, nyugodt lesz [...]

Szinkron-bloggoló segítségével irok: Az Andrássy úton szinte rendőri felügyelet nélkül, nagyon békés és szép, fáklyás felvonulás van. Az emberek a Székely Himnuszt éneklik halkan, és mindenki nagyon csöndben van. Árpádsávos zászlók nincsenek.

„Százból, ha, százból, ha, százból, ha egyszer jó százból, ha egyszer jó, az már nagyon jó.” Két szeretőm van. Az egyik kultúrember, művelt, jól szocializált, udvarias és nagyon gádzsó. A másik vad, iszik, erős dohányos, koszos ruhában jár, és az rtlklubon, élő adásban lebüdöskurvázza Marsi Anikót. Televan sebhelyekkel, műtéti hegekkel: a vad csepeli focizások, a [...]

Én a dilettáns, félművelt, ám csekélyke tudásával módfelett jól operáló emberek közé tartozom. Aki mindenből tud egy kicsit, ezért mindenhez hozzászól, akkor is, ha nem kéne. Például Sebi Gyuri barátommal beszélgetek. – Nemrég olvastam a Frankensteint… – Á, tudtad, hogy Frankensteint “nagymamája”, tehát Mary Shelley, tudod, a költő Shelley felesége… – Répa, olvastad? – Na, [...]

A tegnap este kétségtelenül az anyáké volt. Délután kezdődött, Juditnál. – Kislányom, hol vagy? – A Keletinél, tudod, macskára vigyázok. – Aludj Juditnál, jó? Ne menj haza, kérlek. Mikor Judit megérkezett, az ő telefonja is csörgött. – Igen, igen, anya, jól vagyok, hazaértem. Igen, itt van, mondom majd neki, hogy aludjon itt. A szíves éjszakai [...]